Országos Magyar Vadászkamara (OMVK)Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV)

Vadászati kultúra

GEMENCI TISZTELGÉS

Kopjafát avattak 2017. augusztus 26-án a gemenci erdőgazdaság elhunyt munkatársai tiszteletére. A Gemenc Zrt. fontosnak tartja, hogy az erdőgazdálkodásban, vadgazdálkodásban a társadalom számára értéket teremtő egykori szakembereknek maradandó emléket állítson.  A Karapancsai Kastély és Major történelmi díszkertjében állították fel és római katolikus szertartás szerint szentelték meg az emlékművet. Az avatáson Szatmári Jenő erdész beszédében így emlékezett:

Tisztelt Megjelentek, Kedves Kollégák!

Fekete István, az egyik legismertebb magyar író, a nagybetűs TERMÉSZET ismerője és tisztelője, sokunk kedvence, így fogalmazott egyszer:

„Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön.”

Igen, mindig járnak előttünk és reméljük, hogy jönnek utánunk is! Ez a természet rendje, ez az élet rendje. Ezt a törvényt hivatásunk gyakorlásakor sem feledhetjük, hiszen mi, erdővel foglalkozók, hosszú távra tervezünk. Nem feledhetjük, hogy nagyapáink, dédapáink generációja által létesített erdők javait mi használjuk. Éppen ezért a legnagyobb tisztelet hangján mondjuk köszönetet és megbecsüléssel hajtsunk előttük fejet. Ugyanakkor reménykedjünk is, hiszen jó lenne, ha az utánunk jövő generációk érdemesnek találnák majd a mi munkánkat is a tiszteletre.

A Gemenc Zrt. jelmondata a következő: „A természet szolgálatában”. Ezt a szolgálatot elődeink komolyan vették, sok értéket teremtettek, átadták nekünk a hivatás szeretetét és a titkot, ami biztosítja, hogy mi is értéket tudjunk teremteni. A gemenci erdőgazdaság fontosnak tartja, hogy kézzel fogható valódi emléket állítsunk elődeinknek, szakmai nagyapáinknak és dédapáinknak. Ez a kopjafa mindazok emlékét idézi, akik a Gemenc Zrt. munkatársai voltak egykor és már egy ideje az örökkévalóság erdejét gondozzák.

Vegyünk példát Fekete Istvánról! Simuljunk oda ehhez a kopjafához és mutassuk meg gyermekeinknek, őket átölelve, hogy bizony van az idő múlását legyőző akarat, ez pedig a hivatásunk, a természet szolgálata.

Az ember életében örökérvényű a köszönetmondás elődeinknek, akik megteremtették létünk, és megélhetésünk feltételeit. A mi életünk e természetben pereg, értékei jelentik megélhetésünket, örömeinket, jövőnket. 

Gyermekként ő volt játszóterünk, mely az idő múlásával gyermekeink játszóterévé válik. Ezen kopjafa nekik állít emléket, megszületésével nekik mondunk köszönetet. 

Álljon itt mindenkinek emléket emelve, ki a természetért, jóért- fáért-vadért tett. Mondjon köszönetet a Mérnöknek, aki tudásával, rálátásával, kapcsolatrendszerével előteremti  a feltételeket, amelyek nélkül nem ültetődik csemete, nem vágódik fa, nem dördül puska. 

Mondjon köszönetet az Erdésznek, aki tevékenységével, irányításával, felügyeletével gondoskodik a munka szakszerűségéről, féltőn figyeli, gondoskodva követi a munkálatokat, végzi a rábízottakat. 

Rezzen a hőségtől – tüzet kémlelve, tart a hótól – széltől, melyek törik féltett kölykét. 

Mondjon köszönetet a Vadásznak, aki neveli, eteti, óvja a vadat. Kellő óvatossággal választja ki a beteg, elmaradt fejlődésű egyedeket, így nevelve értékesebb vadállományt a jövőben vadászók részére. 

Mondjon köszönetet a kétkezi Munkásoknak, akik feletteseik szavát megfogadva kellő pontossággal, hozzáértéssel fáradhatatlanul ültetik, ápolják, nyesik a csemetét, etetik a vadat, tartják rendben, tisztán környezetünket:  A TERMÉSZETET. 

Hóban, sárban, szúnyoggal és bögöllyel dacolva , kerékpárral vagy gyalog oldják meg nap mint nap azokat a verejtéket kívánó feladatokat, melyek nélkül nem lenne akkora érték a kezünkben, amekkora van. 

Tehát játszóterünk előbb utóbb gyermekeinké lesz, így akiknek ma tisztelgünk eme kopjafával, azok sorába időről-időre közülünk is beáll majd valaki.

Időtlen felirat jelzi hát az örök körforgást, miszerint: AZ ERDŐBEN, AZ ERDŐÉRT DOLGOZÓK EMLÉKÉRE EMELTÉK: AZ ÉLŐK. 

 

<< Vissza a cikkekhez

Aktuális lapszámaink

Ne maradjon le az érdekességekről!

Megrendelem