Országos Magyar Vadászkamara (OMVK)Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV)

Hírek

II.Diana-verseny II. helyezettje - A csend beszél....

Nyertem, nem is akármit....egy csodálatos utazást egy gyönyörű helyre, ahol még soha nem jártam...de még csak hallani sem hallottam róla! Boldogasszonyfa...már értem.Itt csak boldog lehet az ember! A kandalló melege egy átázott nap után! Igen , AZ a nap amit annyira nagyon vártam és aki ennek helyet és otthont adott az a Hunor-Almamellék Vt.

Egy vaddisznó kilövéséről szólt a „nyeremény”... amit képesek voltatok felülírni és egy felejthetetlen élményt szereztetek nekem! De nem is akárkik. Ti akik szerveztétek, részt vettetek vezetőként, hivatásos vadászként, tagként, hajtóként....mind ott voltatok mint egy nagy család. Már nagyon vártak!!!Éreztették is.Olyan élményben volt részem amiben a 9 év alatt soha...részt vehettem egy hajtóvadászaton! Szakadó eső volt aznap...nem voltam mérges, sem az időjárásra sem pedig a szervezőkre, miért is lettem volna az...nem szeretem az esőt de ezek másfajta esőcseppek voltak!! Egyébként is az a mondás tartja felénk, hogy akkor kell kimenni vadászni, amikor „jól esik” Jól is esett...  Láttam egészen közelről gímbikát, amit már korábban is de ez akkor is más volt szinte egymás szemébe néztünk ,megtorpantunk mind a ketten, nem is tudom ki ijedt meg jobban Ő vagy én?!! Egy pillanatra összeért a tekintetünk én csodálva néztem Őt ,Ő pedig zaklatottan tova szaladt. Még mindig szakad az eső... és a gímbika látványa úgy éreztette velem, mint ha elállt volna az eső arra a pár másodpercre. Már is ebéd idő, pedig még csak most kezdődött a gyülekező! Az ebéd amihez nem ültünk le, bár teszem hozzá nem bántam legalább nem húztuk az időt szerencsére, így aki anyja helyett anyja volt mindenkinek a kis kezével megkent, becsomagolt szendvicseket ,almát, meleg teát, csokit fogyaszthattunk....de a kutyákról sem felejtkezett meg(pontosabban a hajtásról gazdája mellől elkeveredett kutyus aki szintén az időjárás „áldozata” neki is járt egy kis szendvics egy pár jó szó). A helyeket szerencse és egy jól kihúzott térkép adta...teszem hozzá 2x húztunk...mind a kétszer ígéretes helyre húztam! De az időjárás változatlan.... második hajtásban is egy ígéretes bikát láttam! Már vacsorázunk...Vacsora? El is telt a nap...Forróvizes zuhany, tiszta, száraz ruha....és a vacsora vendégeik voltunk ami szintén nagyon finom volt. Mindenki mosolyog, bár lövések záporától nem zengett az erdő de ennek ellenére is volt miről beszélni! Egy vadász embernek azért mindig van miről beszélni, élményeket előhúzni az emlékekből az ha igaz volt ha nem vagy csak kapott egy kis fűszert a történet...de az biztos!!!!  Most nem az avart ért esőcseppek és a messziről fel-fel kiabáló hajtók hangja töri meg a csendet, hanem kanálcsörgés és nevetés!Az nap este már a másnap reggeli indulást beszéltük a férjemmel aki szintén vadász és velem tartott, egy vaddisznó kilövése volt a nyeremény amihez kellő szerencse kellett VOLNA de akkor bizony elkerült... a szervezők mindent meg akartak tenni annak érdekében hogy ne üres kézzel, rossz szájízzel térjek haza.... még mindig rajtam a figyelem...és egy egyéni lesvadászatra invitátáltak, hát ha meg lesz már az a disznó! Említést kell tegyek egy férfiről is....aki számunkra idegen ember volt...de azt éreztük még sem az, közvetlen volt, az érdekelte mi hogyan érezzük magunkat, kíváncsi volt az élményünkre, mit láttunk, mit hallottunk, esőkabátot osztogatott ami a sajátja volt annak aki esetleg nem hozott magával, és hogy a kocsira felszálláskor mindenki vigyázzon a csúszós, saras bukfenctől! Mindenki hallgatott Rá! A szerénysége nem engedett következtetni arra, hogy Ő ki is lehet... A „család feje” volt! Az az ember aki mindent a háttérből tudott, irányított és mind ezt észrevétlen, hisz mindent tökéletesnek éreztünk!!!  A kísérőnk akivel előtte is tartottuk a kapcsolatot az egyeztetések miatt Ő vitt ki a lesre! Nem engedhetem útjára a történetemet míg nem mutatom be a kísérőmet a Hunor-Almamellék Vt. hivatásos vadászát, Rákóczi Janit. Alig pár évvel idősebb nálam de olyan tudással, helyismerettel rendelkezik, hogy akár ősz szakálla is lehetett volna. Olyan hivatástudata van amit mások még csak meg sem közelítenek ( de mindig van kivétel) ... sok helyen jártam már, tapasztaltam. A szíve nyitott könyv volt.... mint ha ezer éve ismertem volna.......autóval kerestük a számomra kinézett szórót, de ez alatt az idő alatt mint ha csak könyvet olvastam volna és láttam magam előtt a sorokat. Az a fajta ember aki nem a munkájáról beszélt hanem a hivatásáról és a hobbijáról együttvéve! Szeretettel beszélt az erdőről, állatokról, kollégairól az ott megfordult vadászokról.... Remélem míg vadász leszek Ő OTT azon a szép ígéretes területen hivatásos vadász lesz míg élünk.De folytassuk csak.....Már eltervezett melyik lesre ülünk... az időjárás, verőfényes napsütés ,kellemes idő, minimális szél. A szél....nagy jelentősége van a vadászat során...ha a szél iránya nem jó akkor megette a fene, márpedig  ezt megette!!! „B” terv kellett, nem volt jó a szelünk. Mentünk tovább...olyan helyre vitt ahol ha a lábnyomok alapján kellene ítélni mennyi járhatja azt a területet...hát, nem mondom meg is ijedtem mi lesz ott éjjel!!!! Már ígéretes a hely de még nem is értünk a leshez.  A hivatásos vadász lábnyomát megkétszerezve, még a lélegzetemet is visszatartva lépkedtem utána. Megérkezve a lesre, elhelyezkedtünk és vártunk! Hallgatóztunk, hallgattuk az erdő zúgását, madárcsicsergés, egy-egy ágreccsenés! Valami a messziből jön, hallom ....mögülünk a sárban....egyre közeledik és mögénk ér! Megdermedtünk, Ő is.... a hátunkon éreztük a tekintetét!! A szemem akkora volt a sötétben, mint ha láttam volna...de nem láttam, csak a képzeletem....és csend lett, elment! Hogy mi volt az??? Nem tudjuk....talán róka...de az is lehet, hogy az a disznó amit vártunk! Jaa a nyereményem??? Igen...az több volt annál mint „csak” egy disznó kilövése, helyette egy csodálatos hosszú hétvégét kaptam Tőlük..... sok nevetéssel, jó társasággal!!! Szeretem amikor csak az erdő hangja szól, a fegyver visszatükrözi a holdat aztán amikor már olyan sötét lesz, hogy még az előttünk álló fűcsomó is „táncolni kezd”...Azt tudom, hogy nem most voltunk ott utoljára..... még találkozunk!

Hunor-Almamellék Vt.Köszönöm.

„ Az erdei csend éppen olyan varázslatos és sokat sejtető, mint a vadászat maga. Hiszen ez is tele van vágyakozással, misztériummal, talánnyal, reménykeltő ígéretekkel”

                                                                                                    Bors Richárd

 

Vadászüdvözlettel: Dózsáné Kovács Marietta

<< Vissza a cikkekhez

Aktuális lapszámaink

Ne maradjon le az érdekességekről!

Megrendelem