Országos Magyar Vadászkamara (OMVK)Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV)

Vadászati kultúra

TORDAY EMIL (Budapest, 1875. 06. 22. – London, 1931. 05. 9.)

Afrika-kutató, etnográfus, iskoláit Budapesten és Münchenben végezte. Az üzleteit egész Európára, sőt az óceánon túlra is kiterjesztő Belga Bank az 1860-as évek óta Pesten is tartott fiókot, ennek volt szegény kishivatalnoka az a Torday Emil, a négerbarát tudós Afrika-kutató, akit utóbb szorgalma, tudása, hallatlan energiája tett méltán világhírűvé. Budapesti fiókintézetének húszéves hivatalnokát a Belga Bank igazgatósága 1895-ben hívta meg a belga fővárosban levő központjába, s Torday 1900-ig Brüsszelben, banktisztviselőként dolgozott. Ezt követően, 25 évesen Kongóba, mely 1885-ben, Torday Emil Brüsszelbe történt áthelyezése előtt tíz évvel lett belga gyarmat, közigazgatási hivatalfőnöknek nevezték ki.

    A bank íróasztala mellett görnyedő kis termetű, törékeny alkatú ifjút rendkívüli módon vonzotta a távoli Afrika. Sokat olvasott a két világhírű Afrika-kutató, Livingstone és Stanley útjairól. A bankügyletek nem érdekelték, annál inkább Afrika, az őserdők világa. Hivatali munkája mellett azonnal néprajzi, földrajzi és nyelvtudományi gyűjtő- és kutatómunkához kezdett. Ekkoriban még fegyveres arab rabszolga-kereskedők is garázdálkodtak itt, akik négervadászattal foglalkoztak. Torday mint belga gyarmati tisztviselő már ekkor igen sokat tett a rabszolga-kereskedés visszafejlesztése ügyében. Nyolc afrikai nyelvet beszélt, hosszú időn át tanulmányozta a bennszülöttek életét, szerette őket, és mélyen bepillantott jellemükbe. Ők a bizalmukba fogadták, népszerű voltkörükben, biztonságban járt olyan helyeken, ahol a kevésbé tapasztalt utazó életével lakolt volna. Számos könyvet írt róluk, melyekben sorra cáfolta a négerekről elterjedt közkeletű tévedéseket. Világhírűvé lett angol és francia nyelvű könyveinek ezt a vonalát emeli ki a róla és írásairól szóló külföldi irodalom, amelyet barátja, az 1946-ban elhunyt kiváló földrajzi író, Halász Gyula, Torday első életrajzírója ismertetett először magyarul.

    A Kongó vidékén antropológiai és nyelvészeti kutatómunkáját később az angol Royal  Anthropological Institute, majd a British Museum megbízásából folytatta. 1900-tól 1904-ig az afrikai tavak vidékén, Katangában végzett kutatómunkát, 1905-től 1907-ig az intézet megbízásából folytatta kutatásait a Kongó déli mellékfolyóinak vidékén. Mint minden európai ember, rövidesen ő is megkapta a gyilkos sárgalázat. Csónakon, taszító rúddal vergődött keresztül a Stanley-sellőkön. Hetekig csónakon haladt felfelé a Kongó-folyamon. Ez az út aknázta alá amúgy is gyönge egészségét. Kaszongóból Torday szárazföldi úton ment tovább a Tanganyika-tóhoz. Valami rovarcsípésbe kevés híja, hogy bele nem pusztult. Manyema vidékén már nagybetegen vonszolta magát. Hetekig hordozta magában a halál csíráit, holtfáradtan érte el a nagy afrikai tó partjait. A gondos ápolás megmentette életét, de a Meru-tó vidékén másodszor is megtámadta a betegség. Hónapokig élet-halál közt lebegett. Ifjúkora hősének, Livingstone-nak lába nyomán járt, aki a Tanganyika déli partján jártában térképére rárajzolt bizonyos Akalonga-fokot. Ezt az elveszett fokot igyekezett felkutatni a magyar utazó. A tavak vidékéről Torday 1904-ben szárazföldi úton vándorolt Luszambóba, a Szankuru-folyó melletti városba. Onnan gőzhajón jutott el – megszakításokkal – a Kongó torkolatához, és belga hajón tért vissza Belgiumba. Második útjára az angol embertani intézet 1905 tavaszán küldte el a Kongó déli mellékfolyóinak vidékére. Erről az útról 1907-ben tért vissza Angliába. Ősszel a londoni British Museum megbízásából indult ismét Afrikába, az angol Hilton-Simpson világutazó társaságában, 1907–09-ben a Kassai, Sankuru és Kwilu folyók mentén végzett antropológiai és nyelvészeti tanulmányokat, valamint néprajzi gyűjtést a British Museum részére.

    Módszeres kutatóként részletesen dokumentálta az őslakók néprajzát. A látottakat fényképeken is megörökítette. Embertani és néprajzi megfigyelései úttörő jelentőségűek, az általa gyűjtött tárgyi anyag páratlanul értékes. Ennek döntő hányada a British Museumban található, egy részét – egy 350 darabos gyűjteményt – a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Mivel az afrikai éghajlat okozta betegségek aláásták egészségét, 1910 után Londonban dolgozott a British Museum munkatársaként. Tordayt harmadik útján egy orrszarvú nyomorékká taposta, így holtáig mankóval járt. Halálának híre 1931 májusában érkezett meg budai rokonaihoz. Gyűjtőútjairól számos könyvben számolt be, ezek közül néhány magyarul is megjelent (Bolyongások Afrikában – három utazás az Egyenlítő vidékén, 1923; Afrikai emlékek. Egy Afrika-kutató naplója, 1924.)

Gellér Tibor 

 

   

<< Vissza a cikkekhez

Aktuális lapszámaink

Ne maradjon le az érdekességekről!

Megrendelem