A Ráckevei Vadásztársaság kezelésében álló, zártkertekkel, erdőfoltokkal tarkított 4600 hektáros terület több mint 30 százalékos erdősültséggel bír és jelentős része a Duna árterében helyezkedik el.
Pálinkás István 17 éve látja el a hivatásos vadászi teendőket a társaságnál. Az idei őzbak idényről kérdeztük.
Idén 27 bakot terveznek hasznosítani, a becslésekkel a szakember elővigyázatos, több mint két évtizedes tapasztalataira alapozva tart tőle, hogy az enyhe telet követően az agancsok nem lesznek fajsúlyosak, ezért nem számít kiugró évre. A területen élő őzállomány a közepesnél jobb minőségű, a legtöbb terítékre került őzbak trófeatömege 300–400 gramm közötti, 4-5 évente esik egy-egy 600 gramm feletti, a rekordot pedig egy 662 grammos kapitális egyed tartja.
Vendégeik zöme belföldi vadász, sok köztük a visszajáró. A vadászatok alkalmával hosszú cserkelésekre számíthatnak és a Duna árterében az sem ritka, hogy egy bakra akár 10 kimenetellel is számolni kell.
Pálinkás István elmondta, hogy jelenleg zajlik a bakok territóriumfoglalása, de még csapatokat is lát. A területen egyébként kevésbé jellemzőek a nagy rudlik, legtöbbször csupán 5-10 egyed verődik össze és csak keményebb teleken látni nagyobb – 20-30 egyedből álló – csapatokat.
A bakok fele az idény elején, fele az üzekedésben esik el, de a kapitális példányok mind üzekedésben kerültek terítékre. Az elejtéssel tehát nem sietnek, a szakember azt vallja, e tekintetben a kor másodlagos, hisz „akkor kell terítékre hozni az agancsost, ha készen van”, mindegy, hogy 5 vagy 7 éves. Ha elejthető – magyarázza Pálinkás István –, az egyértelműen látszik a küllemén, mert a nagy trófeatömeggel együtt jár a vastag, csontos fej is, amivel még egy 3-4 éves bak nem rendelkezik. A vadászember kíséretében eddig terítékre hozott kapitális bakok korban is érettnek bizonyultak. A 4-5 éves ígéretes egyedeket kímélik, – kockáztatva azt is, hogy a következő évben esetleg nem kerülnek puskacső elé –, mert azoknak jó esetben számos utóda lesz az évek során és ez – az állomány minőségének szempontjából – sokkal nagyobb hozadék, mint az egyszeri haszon a bak terítéke mellett. Az ígéretes bakok általában megtalálhatóak a következő évben is, mert nem jellemző a migráció, tekintve, hogy a vadászterületet kétoldalról a Duna határolja és ha nincs zavarás, a bakok jól tartják a helyüket. Azokon a területrészeken, ahol 550-600 grammos bak esik, egy évig nem is ejtenek el sutákat, mert azok a nagy bak utódaival lehetnek vemhesek.
Előfordul, hogy egy-egy ígéretes bak csalódást okoz a teríték mellett, de általában inkább pozitív meglepetéseket tartogat a vadászterület, főként a Duna ártere. 6 éve ugyanis itt esett egy parókás bak, melyet Pálinkás István néhány héttel az elejtést megelőzően látott először, annak ellenére, hogy a parókás agancs kifejlődéséhez 2-3 évre volt szükség.