Fábián Ferenc erdőmérnök, a szadai Pazsaki Vadász szálkásszőrű tacskó kennel tulajdonosa a tenyésztési munkát 3 éve kezdte meg, de már szép eredményeket tudhat maga mögött. Az ifjú tenyésztővel beszélgettünk.
Már gyerekkorában voltak kutyái, de 2008-ban, amikor Sopronban elkezdte az egyetemet, a kutyázás egy időre kényszerűségből visszaszorult az életében – kezd bele a történetbe Ferenc. A kutyatartásra 2018-ban nyílt újra lehetősége. Ekkor már a szálkásszőrű tacskók mellett döntött, annak ellenére, hogy a jagd terrierek a mai napig meglehetősen közel állnak a szívéhez. A szálkásszőrű tacskó kennelét 2020-ban hozta létre, célja a jól használható, sokoldalú ebek tenyésztése volt, így kifejezetten erre igyekezett szelektálni.
Mint elmondja, a németek e fajtát – akár csak a jagd terriert – összetett képességekkel rendelkező munkakutyának tenyésztették, mely mind a hajtásban, mind a vércsapán, mind a kotorékban megállja a helyét. Ő a tacskóival a kotorékozás mellett utánkeresést is végzett, valamint a hajtásban sem vall szégyent velük. Szerinte a jó tacskónak nem egy-egy területen kell kiemelkedőnek lennie, hanem mindhárom munkában elfogadhatóan jó teljesítményt kell nyújtania, és emellett persze küllemre is meg kell felelnie a fajtastandardnak. Ennek megfelelően igyekszik felkutatni a jól működő, már kipróbált, sikeres kutyák utódait, és ezeket kombinálva szeretné kialakítani a saját tenyészetét – magyarázza Fábián Ferenc.
Éppen ezért a kutyákkal aktívan dolgozik és a Magyar Tacskósok Országos Egyesületének tagjaként rendszeresen eljár a mórahalmi, a hevesi és a nagyatádi munkavizsgákra. Tavaly és idén is részt vett a természetes vaddisznóhajtás munkavizsgán, és márciusban föld alatti munkavizsgákra mennek. A nemzetközi vérkeringésnek is részei, Csehországba és Szlovákiába rendszeresen ellátogatnak az ebekkel, utóbbiban évente két nagy versenyt rendeznek, az egyiket a Tacskó Klub, a másikat a Szlovák Kinológiai Szövetség. A kétkörös kontaktos versenyen (MSBLJ) tavaly az egyik fiatal szukával a 99 indulóból a 6. helyezést érte el. A háború előtt még Ukrajnába is elment a munkavizsgákra, illetve Romániába és Olaszországba is tervezi a részvételt, mert a Magyar Tacskósok Országos Egyesülete velük is jó kapcsolatokat ápol.
A küllem kérdésében az a véleménye, hogy elsősorban dolgozzon jól a kutya csapán, kotorékban és hajtáson, a küllem másodlagos, de azért feleljen meg a fajtastandardnak. Ő nap mint nap látja az olthatatlan szenvedélyt, amivel a tacskók a kotorékban vagy a hajtásban dolgoznak, így az a véleménye, hogy ezeket az ebeket erre tenyésztették ki, nem kanapékutyáknak.