2023. szeptember 30-án Montenegróban, Bar városában és a környékbeli vadászterületeken rendezték meg a Vaddisznóhajtó Kutyák Első Európa Kupáját.
A rendezvény fő szervezői a Montenegrói Kennel Klub, a Montenegrói Vadászszövetség, valamint egy helyi vadászati és turisztikai vállalat voltak.
A versenyen összesen 18 egység indult, a házigazda Montenegró és számos európai ország mellett Magyarország is képviseltette magát versenyzőkkel és vadászkutya-teljesítménybírókkal. Hazánkból egy-egy erdélyi kopó párossal Bödők Gergely (Plájász Dongó és Transylvanian Black Synphony Cohárd) és Vágvölgyi Balázs (Bükkaljai-Vadűző Hamvas és Ador z Podhajci Lnare) versenyzett, bíróként pedig Tatai Sándor és Újhelyi Tamás vadászkutya-teljesítménybírók vettek részt a rendezvényen.
Vágvölgyi Balázs szerint a versenyen eddig soha nem tapasztalt körülményekkel kellett szembenézniük:
– A feladatvégrehajtást megelőző este sorsolással döntötték el, hogy ki melyik kijelölt vadászterületet kapja. Az általam kihúzott terület a montenegrói–albán államhatártól pár száz méterre helyezkedett el. A területre érve a kutyákat GPS jeladóval kellett felszerelni. A vevő egység pedig kizárólag a bíróknál lehetett, a kutyavezetőnél nem.
A feladat az volt, hogy a kutyák elindítását követően, maximum 2 órában, a területen a kutyákkal vaddisznót kellett találni, a találatot követően pedig a kutyáknak a disznóval folyamatosan kontaktban kellett lenni.
A bírók jogában állt 1,5 óra elteltével leállítani a versenyt, és utasításba adni a kutyák vezetékre vételét, amennyiben a feladatvégrehajtás elbírálására ennyi idő elegendő volt, illetve balesetveszélyesnek ítélték meg a szituációt. Erre egyébként volt is precedens. A domborzatot és a várható szintkülönbséget is figyelembe véve, mind a kutyák, mind a vezetők részéről rendkívüli állóképességre volt szükség ahhoz, hogy a feladatot teljesítsék.
A tapasztalt kopóvezető elmondása szerint azonban egyéb, előre nem jelzett nehezítő körülményekkel is szembetalálták magukat:
– A sűrűn benőtt, bozótos területen feltűnően sok csapára lettem figyelmes. egy tisztás szélére érve megláttam öt kistestű, elvadult szarvasmarhát, amint a kutyáim kíváncsian körbeszaglásszák őket. Ahogy a marhák észrevettek bennünket, hangos csörtetés mellett elkezdtek menekülni, a kopók pedig űzni kezdték őket, és néhány perc alatt hallótávolságon kívülre kerültek.
A bírók közölték, hogy hívjam vissza a kutyákat, mert diszkvalifikálhatják őket. Negyedóra elteltével a kutyák visszatértek, így a bírók felszólítására folytathattuk a munkát.
Egy mesterségesen kiásott dagonyához érve, látva a rengeteg friss vaddisznónyomot, Zsivány ugatni kezdett, sőt állított valamit. A hangra Hamvas is azonnal beugrott, hamarosan mindkét kutya azonos helyről, egymást kisegítve ugattak.
A hang egy hozzávetőleg 40 x 60 méteres, fákra felfutott, 3-4 méter magas szederfoltból jött, ahová keskeny váltók vezetnek be. A montenegrói bíró közölte, hogy ő bemászik, mert meg akar győződni arról, hogy mit állítanak a kutyák. A vad azonban az ellenkező oldalon kiugrott, a kutyák pedig üldözőbe vették. Egy másik szervező látta a nagyméretű disznót az aszfaltos úton átugrani, amit a kutyák 50-60 méterre lemaradva követtek, majd a műútnál visszafordultak.
A bírók jelezték, hogy 15 percnyi idejük maradt még összesen, de a kutyák így is elindultak a betonút túlsó oldalán lévő friss csapán. Az idő lejártával azonban mindkét bíró egyszerre a kürtjébe fújt, és három rövid szignállal jelezték, hogy befejezettnek tekintik a versenyt.
A későbbi értékelés során kiderült, hogy Vágvölgyi Balázs és a kopói nem kaptak értékelhető eredményt, a bírók az összhangot a vezető és kutyák között dicsérendőnek titulálták ugyan, de a kopók visszafordulását a vaddal való kontaktus elvesztésének minősítették.
– A rendkívüli körülmények, a balkáni stílusú vaddisznóhajtások elvárásai és a szigorú bírálati kritériumok jól mutatják a verseny nehézségét, illetve az eredmény is önmagáért beszél – a 18 indulóból mindössze 8 versenyző kapott értékelhető pontszámot – összegezte a verseny tapasztalatait Vágvölgyi Balázs.