„Számomra nagyobb izgalmat jelent, mintha vadásznám” – mondta el lapunknak Nagy Gábor, a Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészetének kerületvezető vadásza, aki évek óta foglalkozik a szalonka megfigyelésével és gyűrűzésével.
A szakember régebben vadászta is az erdei szalonkát, azonban ennél többre vágyott, mert a magyar vadászati kultúrában betöltött szerepe, különleges életmódja miatt a madárfaj nagyon érdekelte. Mint elmondta, a szalonkát mindig egyfajta misztikum övezte, annál fogva, hogy egyrészt Magyarországon ritka fészkelő, másrészt nem gyakran kerül a vadászember szeme elé, hacsak az nem kifejezetten keresi. Közben abszolválta a gyűrűzővizsgát és innét jött a gondolat: hogy a szalonkával inkább ebből a szemszögből foglalkozzon, hiszen ez nagyon fontos az állomány felmérése és védelme szempontjából. A szalonka gyűrűzésével fővárosi barátja ismertette meg, aki az úgynevezett borítóhálós módszerrel fogta be a madarakat. Gábor az eljárást a Zalaerdő Zrt. szenpéterföldi területén 2014-ben próbálta ki először: 3 nap alatt hat szalonkát sikerült befognia. Azóta komolyan elmélyedt a szakterület gyakorlatában, így az elmúlt 10 évben már 270 madarat gyűrűzött meg.
„Számomra ez nagyobb izgalmat jelent, mint ha vadásznám, ami pedig külön jó benne, hogy a madár életben marad. A befogására életmódjából fakadóan hajnalban, vagy a szürkületi időszakban van lehetőség, abban a 10-20 percben, mialatt a nappal és az éj helyet cserél” – árulta el. – „Olyankor kijönnek a tölgyesekből a rétekre, lucernaföldekre táplálkozni, rá lehet cserkelni, lámpával elvakítjuk és a borítóhálóval már egyszerű megfogni.”
Nagy Gábor elmondta azt is: Magyarországon – a néhány itt költő példány kivételével – csak a tavaszi és az őszi vonulás idején tartózkodik a szalonka, mely Nyugat-Európában, illetve a Földközi-tenger mellékén tölti a téli hónapokat.