Az éjszaka misztikuma bölcsője óta tartja lázban az emberiség fantáziáját. Nincs ez másként a vadászatban sem, bár napjainkban már a csillagfényes égbolt titokzatosságát, a roppanó gallyak, a megrezzenő avar izgalmát egyre inkább átfogalmazza, romantikus képzelődéssé silányítja a technika fejlődése.
Mivel a téma heves vitákat generál, ezért mielőtt lerántanák rólam a keresztvizet, szükségesnek érezem leszögezni: ez az írás nem egy éjjellátók és használóik ellen írt dolgozat. Az éjjellátó berendezéseknek megvan a maguk törvényi szabályozása, amíg valaki ezt nem szegi meg úgymond nem érheti szó a ház elejét. (Ne feledjék, hogy ilyenkor is igaz a kutyáját póráz nélkül kutyasétáltató polgártárs és vadász közötti szóváltások egyik örökzöld klasszikusa, miszerint: a törvény nem ismerete nem mentesít…)
Namármost a „csekős” Nimródokat lapozgatva ráakadtam Wolf Károlynak az 1970-es években írt „Sötét” vadászat című publicisztikájára, amelyet mai szemmel nézve sokan csak megmosolyognának, azonban van benne néhány úgymond magvas gondolat. Hogy ezeket ki az éjjellátók használatának pro, vagy kontra érveként értelmezi, az már az olvasó dolga. Álljon itt néhány idézet mindenféle magyarázat nélkül:
– „Vadászni lővilágnál kell, amikor a vadat minden kétséget kizárólag felismerjük, a lövés leadásával személyi és vagyoni kárt nem okozunk, a vadat pedig a kívánt helyen jól eltalálhatjuk.”
– „…a vadászat nem kikapcsolódás, hanem idegfeszítő munka. Legtöbb esetben a vadász előbb-utóbb félálomba merül és nem tud élesen koncentrálni. Nagyon veszélyes ilyen esetben a képzelődés. (…) Ilyenkor halljuk, hogy <durr a közepébe!>”
– „Sok vadászban felmerül a kérdés, mi lesz a vadkárral, ha éjszaka nem vadászunk? Szakmai szempontból nézve a kérdést nagyon egyszerű erre a válasz: ha csak a vaddisznó károsítana, akkor érthető volna a kérdés, de köztudomású, hogy nagy károsító a szarvas is, és éjszaka mégsem vadászható.”
– „A vadászat szépségét nem a vad lelövése adja, hanem az előzmények, a vad megpillantása, figyelése, becserkelése, amely néha hosszabb időt vesz igénybe és csak a végén, amikor megállapítottuk, hogy a vad minden szempontból lőhető – használjuk fegyverünket. Ez csak lővilágnál lehetséges, ezekben az élményekben az éjszakai vadász nem részesülhet.”
„Összvadásztársadalmi” egyetértés a témában egyelőre nincs és a belátható közeljövőben nem is lesz. Azt, hogy az éjjellátók távcsőmódra megmaradnak-e a magyar vadászok hétköznapjaiban egyelőre csak megtippelni lehet. Túl bátornak nem kell ehhez lenni, mert az biztos, hogy a fogadóirodák nagy eséllyel nem valószínűsítenék az eltűnésüket, tehát erre a lóra nem érdemes fogadni…
Viszont azt is látni kell, hogy erre a típusú vadászatra nem mindenki vevő, ahogy a halradarra és a guminőre se!