Széchenyi Zsigmond születésének 125. évfordulóján, az idei Sólyom-díjat a zsűri által legjobbnak ítélt, Széchenyivel készített képzeletbeli interjú kapta. Parti Zsolt győztes pályaművét olvashatják, amellyel kiérdemelte a Boros Zoltán grafikus kollégánk által rajzolt Sólyom-díjat.
Beszélgetőtársam ezúttal Gróf Széchenyi Zsigmond, minden idők legnagyobb – ha nem a legnagyobb – magyar vadásza. Európa- és világhírű utazó, szociológiai és útleírásai, humora máig példaértékű a vadászirodalomban. Háborút járt, kemény, sarkos ember, a kérdések is ilyenek lesznek: tömörek, lényegre törőek!
– Gróf úr! Engedje meg, hogy így szólítsam. Talán szokatlan az első kérdésem. Ön két világháborút is megélt. Mi a véleménye ezekről a nagyhatalmi játszmákról, illetve, ha tehetné mit hozna vissza a háborúk előtti időkből?
– Ha tehetném, mindenkit és mindent! Pontosabban az 1914 előtti világból. Nagyon kevesen látták a háború elején a sötét jövőt, a többség – köztük magam is – a háború pártján állt. A kijózanodás a harctéren kegyetlen volt! Végérvényesen, visszavonhatatlanul meggyűlöltem a háborút és annak okozóit. A háború nagyhatalminak tűnő játszmái, a háttérhatalmak sötét bográcsaiban főnek, üzleti érdekekkel keverve a pénz lobogó tüzén. Az emberi faj legvisszataszítóbb cselekedete!
– Talán nem időszerű a kérdés, de egy ilyen tartalmas életútról visszanézve, mit gondol, ha nem a vadászat felé megy az élete, akkor mi más válhatott volna önből?
– A kérdés valóban okafogyott egy kissé. Ennek ellenére, én is elgondolkoztam ezen, nem is egyszer, és már nem is mostanában. A család vagyonát, ki sem merem mondani: 8 generáció építette fel, dolgozott meg érte, ha kellett életre-halálra. Be kell vallanom óriási lelkifurdalást érzek, hiszen szinte minden vállalkozásomnak sikertelenség lett a vége. Rövid távon bevált néhány, de később rendre elbuktak azok is, és a vagyon csak fogyott. Vadászati ambícióm teljesen felülírta a gazdálkodás sikerességét. Abban azért bízom, hogy a magyar vadászatra, vadász elődeimre nem hoztam szégyent életem folyamán. Egy időben lehetőségem lett volna fehér vadásznak szegődni Kenyába, de elmulasztottam az alkalmat, aztán már késő volt. A fotózás és a filmezés vonzott a vadászataimon. Úgy hiszem jó vadfotós vagy filmes válhatott volna belőlem.
– A természetvédelem és a vadászat összetartozó fogalmak. Mégis ellentét feszül a vadászok és a természetvédők között. Ön, hogy látja ezt?
– A probléma összetett, de nem megoldhatatlan. Két oldalról közelíteném meg a dolgot. A törvényhozók és a vadász és természetvédők oldaláról. A hiba bennünk van! Egy azonban biztos. Az ember a természetből vétetett, ha pihenést, ha megnyugvást szeretne – de tovább megyek – ha élni akar, vissza kell térnie oda, hogy megkaphassa azt. Ezt kellene szem előtt tartani.
– Trófeagyűjteménye több mint 1300 darabot számlált. Mi maradt ki mégis és hova menne vissza vadászni, ha választhatna?
– Több helyre is visszahúz a szívem – a vadász-szívem. Európából nézve nemcsak Afrika gyönyörű, de Alaszka is! Vitathatatlanul Afrikával jegyeztem el magam örökre, ám mégis európai és elsősorban magyar vadász vagyok! Mint ilyen, a szarvasok a gyengéim, és hol vannak a világ legnagyobb szarvasai? Alaszkában! Ide térnék vissza legszívesebben, egy óriási jávorszarvas trófeáért! Halkan megsúgom: egy jegesmedvét is elejtenék még, ha valaki hozná a puskámat!
– Végezetül a jövőbeni tervekről kérdezném.
– Legutóbbi afrikai utamon összebarátkoztam egy osztrákkal, akinek éppen most készülök levelet írni. Fotós szafarikat kalauzol Kenyában és kedvemre való a modora is. A puska lassan divatja múlttá válik Afrikában és nehezen is egyeztethető össze a fotózással, filmezéssel. A korom miatt is, de feleségem ambíciója okán is, ez egy fényképezős, filmezős, vadmegfigyelős út lenne. Lesz-e belőle valami, nem tudom. Már azzal is beérném, ha a Bakonyban gyöngyháznyelű penicilussal gombászhatnék a jó levegőn...
– Gróf úr! Köszönöm a beszélgetést! Zeit lassen!
– Én is köszönöm. Zeit lassen!
Derecske, 2023. Kisasszony havának 29. napján
Megjelent a Nimród Vadászújság 2023. évi októberi lapszámában.