Búcsúzzunk az óévtől olyan szavakkal, amelyekben mindannyiunk vágyait megfogalmazzuk.
Könyörögjünk!
Add Urunk, hogy képesek legyünk Magyarország területén megőrizni a természetes élőhelyek állat- és növényvilágát abban az állapotában, ahogy az elődeinktől átvettük,
valamint fejleszteni, gyarapítani, hogy jobb állapotban adjuk át utódainknak, mint ahogy kaptuk,
az évszázadok alatt kialakuló, csiszolódó, nemesedő vadászati és vadgazdálkodási hagyományainkat, a méltán világhíres vadászati kultúránkat megőrizni az utókor számára,
a magunk szerény eszközeivel gyarapítani a ránk örökül hagyott magyar vadászati kultúrát, amellyel az utókor tiszteletét mi is kiérdemelhetjük,
a magyar vadászat és vadgazdálkodás alapjait jelentő szakmai és tudományos tevékenységeket megbecsülni, valamint megvédeni azokat az életidegen ideológiai támadásoktól,
a vidéki életmódot, a természetgazdálkodás minden fenntartható formáját a külső fenyegetésektől és a belső megosztottságtól védelmezni,
tisztelni és megbecsülni a természetes élőhelyeink állat- és növényvilágának gondozása során tűzvonalban harcoló hivatásos vadászaink és erdészeink áldozatos munkáját,
megbecsülni és védeni a vadászati és erdészeti ágazat politikai, szakpolitikai, kulturális és érdekvédelmi szervezeteinek és vezetőinek tevékenységét,
a vadásztársadalmon belüli érdekharcokon és megosztottságon felülemelkedni, hogy a közös céljainkat elérhessük,
türelmet, hűséget és állhatatosságot tanúsítani a rohamosan fejlődő vadászfegyverek és kiegészítő technikák alkalmazásakor a vadászati etikai normarendszerünk írott és íratlan törvényei iránt, hogy ne üreslelkű öldöklőkké váljunk, hanem megmaradjunk VADÁSZNAK.
Kérünk téged, hallgass meg minket!