Tombol a nyár, itt a kánikula, ám az élet nem áll meg, zajlanak a vizsgák, a versenyek és a kutyáknak hasznos szerep jut a vadgazdálkodásban is. Fontos tehát a rendszeres, egész éven át tartó munka, mert később kellemetlen meglepetések érhetik a vadászembert az őszi-téli vadászidényben.
Dolgozzunk az ebbel, de hogyan, milyen szempontokat kell szem előtt tartani a nyári melegben? Pomázi Ágoston kinológus az alábbiakra hívja fel a figyelmet a kánikulában történő kutyázással kapcsolatban:
A vizsgák, a versenyek beütemezett terv szerint történnek, ezeket az időjárás nem befolyásolja, ha vihar van, akkor viharban, ha kánikula van, akkor nagy melegben dolgoznak a kutyák. Ez így van rendjén, csak megfelelően fel kell készítenünk rá az ebeket – kezdi mondandóját Pomázi Ágoston. A kutyákkal való foglalkozás tehát a nyári melegben sem maradhat el. Régen is vadásztunk, amikor még volt lehetőség foglyászni, az augusztusi kánikulában is dolgoztak a kutyák. A magyar vizsla azért is egyedülálló a vadászkutyafajták sorában, mert - elődeink úgy mondták -, „nem sül be orra”, azaz a legnagyobb hőségben sem veszti el a szaglóképességét – mondja a szakember. Igaz, szoktatták is a munkához, és a kutya nem lepődött meg, ha a tűző napon kellett neki fáradozni.
Általánosságban elmondható, hogy a kánikula időszakában fokozott óvatossággal járjunk el, a kocsiban mindig legyen ivóvíz a kutyának és többször kínáljuk meg vele. Ha a víz felmelegszik a tűző napon, cseréljük ki! A vizet ne hűtsük le, mert a kimelegedett eb megfázhat, a csap vizének hőmérséklete tökéletes számára. Gyakorláskor használjuk ki a reggeli és az esti órákat, főként a fiatal kutyák esetében kell óvatosnak lennünk, nehogy elvegyük a munkakedvüket, ezért napközben inkább hagyjuk őket pihenni és hadd játszanak kedvük szerint. A vizslák esetében részesítsük előnyben a vízimunkát. Igyekezzünk egyébként is mindig árnyékos, vízközeli helyen dolgozni, és kevesebbet apportíroztassuk, mert a kutya hőleadása a száján keresztül történik a lihegéssel, és minden apportmunka fokozottan igénybe veszi a szervezetét, sőt a fiatal ebeknek akár egy életre elvehetjük a kedvüket az apportmunkától, ha a hőségben nagyon erőltetjük. Bizonyos fajták érzékenyebbek a melegre, a hosszú szőrű angol vizslák, szetterek fokozott óvatossággal kezelendők ilyenkor, mert könnyen hőgutát kapnak, ezért megelőzésképpen locsoljuk a szőrüket vízzel.
Július lévén zajlanak a vadkárelhárító vadászatok és vadászunk az őzbakra is, ezért a sebzett vad felkutatásához szükség van a vérebek munkájára. A nagy melegben gyorsan romlik a hús, a cél állatvédelmi- és gazdasági szempontból is az, hogy a vadat mielőbb felleljük. Ha a sebzés este történik, akkor lehetőség szerint már hajnalban el kell indulni keresni. Ha sebzett vadat keresünk, sosem tudhatjuk, meddig tart a munka, vigyünk ivóvizet a kutyának, időnként vizezzük be a fejét, többször iktassunk be pihenőt, akkor is, ha az árnyas erdőben dolgozunk! Mindehhez folyamatos edzésbe kell tartani a kutyát, mert nem tudhatjuk, mikor kerül sor a munkára, ezért fel kell készíteni arra, hogy időjárástól függetlenül, bármelyik pillanatban „bevethető legyen”. Gyakorláskor a napi munkatervet úgy kell beütemezni, hogy semmiképp ne legyen negatív élménye a kutyának. Ne délben fektessünk csapát, válasszuk inkább az esti és a reggeli órákat – javasolja a szakember.
Ez idő tájt a kukorica tejes érésben van, a legjobb csemege a vadnak. Zöldhajtásoknál vadkárelhárítás céljából alkalmazzuk a különböző terriereket (foxterrier, airedale terrier) és a kopókat. A munkákat igyekezzünk a délelőtti vagy délutáni órákban elvégezni, hisz a kukoricában áll a levegő, ami fokozott terhelést jelent a kutyáknak.
Vadkárelhárításra ma már az agarakat is használhatjuk, a hatóság külön engedélyével, vadászati idényen kívül elejthető a mezei nyúl. A nyári hónapokban a dinnyeföldeken – a termés védelmének érdekében - sokkal eredményesebbek lehetünk az agarakkal, mint egy sörétes fegyverrel. A mezei nyúl napközben is mozog, főleg párzási időszakban, de az agarakkal való munkát igyekezzünk úgy időzíteni, hogy az ne a legnagyobb melegben történjen és gyakorláskor is tartsuk ezt szem előtt.
Ma már kapható hűtőmellény az ebekre, de véleményem szerint ezek az eszközök inkább az ember igényeit elégítik ki, nem a kutyáét. A munkakutyát gátolhatják a munkában, amellett, hogy bizonyos esetekben védelmet nyújtanak, de nem tudhatjuk, pl. mikor volna alkalmas levenni a kutyáról a mellényt, mikor nem esik már jól az állatnak viselni. A folyamatos munka célravezetőbb, mint az ilyen jellegű technikai vívmányok. Gondoljunk arra, hogy a kutya életében az időjárás viszontagságai mindig is jelen voltak. A szőrük addig biztos védelmet nyújt a hidegben és a melegben, míg meg nem változtatja az ember (nyírással, lakásban tartással). A lakásban tartott kutya szőrének struktúrája megváltozik és már nem tudja betölteni a szerepét. Bízzuk ezeket a dolgokat a természetre, ne akarjunk gondolkodni helyette, tökéletesen kialakította a vadon élő állatokat és ez a domesztikált állatokra is igaz – mutat rá a kinológus. A kutyának olyan szőre van a téli hidegben és a nyári melegben, amilyennek lennie kell. Ha természetes módon tartom, megfelelően alkalmazkodik az időjáráshoz. Nincs rá szükség, hogy a vadászkutya a nyári melegben a konyhakövön hűsöljön, mert megtalálja a számára optimális helyet a kertben is. Nem teszek jót vele, ha beviszem a lakásba, mert elkényelmesedik és a szervezete sem fog tudni alkalmazkodni a külső körülményekhez.
Essen szó végezetül az ebek vezetőiről is. A rendszeres munka ugyanis nem csak a kutya érdekeit szolgálja, mert a jó fizikai erőnlétet nem csak tőle várjuk el, hanem a vezetőjétől is. Hiába bírja ugyanis a kutya a munkát, ha a vezetője nem tudja követni a csapán. Közös érdek tehát, hogy az eredményesség érdekében a kutya és a vezetője - mind mentálisan, mind fizikálisan – télen-nyáron jól felkészült legyen.