Cséplő József (1920-2012) nevét talán már ismerheti az irodalmi igényességet kedvelő vadász.
Jelen írásomban Cséplő kanadai élményeiről szóló „Medvelesen Kanadában” című novella gyűjteményét ajánlom az olvasók figyelmébe. A szóban forgó könyve a „Vadászpuska és mázas kancsó” című válogatásának bővített kiadása. Ahogy belelapoztam és rábukkantam az „Erdei vadásztanyán” című részre, nem tagadom, jóízű mosoly ült a számra: ott is a medvéké a főszerep. Mintha a Jóságos Teremtő így noszogatna, hogy foglalkozni kellene a medvevadászat gondolatával, ugyanis nem árt, ha felkészülünk ezen ragadozók erősödő jelenlétére idehaza. Képzeljük csak, ahogy Erdélyországban megkezdik a barnabundások régóta várt szakszerű állományapasztását, ők pedig nálunk keresnek majd életteret. Hogyan vadászunk majd rájuk? Elgondolkodtam a történetben szereplő indián, Johnny vadásztechnikájának hazai sikerességén: az elbeszélés szerint a magyar vadászokból álló kontingens a csodás, vadregényes decemberi hóba burkolózott kanadai erdőségeket járja és medvékre cserkelnek. A folyóparton rátalálnak a vad táplálékául szolgáló halak maradványaira, amelyből éppen lakmároztak. Az őslakó összegyűjtötte a lazacfejeket és felfűzte egy madzagra, mert „a leshelytől jó szélirányban ki kell a fákra ezeket akasztani. Medve- és halszagúak, nem kell jobb csalétek.” Ma is tanultam valamit: a csali legyen medveszagú is!
Cséplő József egyike volt annak a generációnak, akik megszenvedték a szocializmust, de nem törtek meg. Sokat levelezett Fekete Istvánnal, amelyről Dr. Lanszkiné Széles Gabriella, a Kaposvári Egyetem professzora néhány éve jelentetett meg egy tanulmányt. Abban az említett levélváltás közlését néhány életrajzi adattal is kiegészítette: „Cséplő József „középparaszti családba született 1920. május 19-én, Fonó községben. Születése óta ott lakott. Alapfokú erdészvizsgát és vadőri képesítést szerzett. A népfőiskolát Érden végezte el, utána szőlész-borász lett. Házasságából két gyermek született. Részt vett a II. világháborúban. A háború befejezésével három év hadifogság következett. Hazatérése után ’kulák lett’, összesen 1117 nap politikai fogsággal sújtották.”. (A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei, 04: 351–378, Kaposvár, 2016).