Aligha kétséges, hogy a falra akasztott impozáns trófeák, preparátumok, vagy éppen a vadász- és természetkönyvek, filmek sokat elárulnak egy-egy kontinens élővilágáról. De nem eleget. Sőt, még egy kurta vadászút sem teszi lehetővé, hogy komolyabban bepillantást nyerjünk egy-egy terület állatvilágába.
Ezért ha valaki szeretne viszonylag pontos képet kapni az egzotikus trófeás vadról (vagy más állatokról), menjen állatkertbe. Vagy ha teheti, állatkertekbe, hiszen ezen intézmények gyűjteményei legtöbbször kiegészítik egymást.
Persze még a legmodernebb állatkert sem pótolhatja az igazi természetet, de az mégiscsak elgondolkodtató, hogy például Széchenyi Zsigmond is gyakori állatkert látogató volt, annak ellenére, hogy inkább a diorámás múzeumokat favorizálta. Kittenberger Kálmán állatkert igazgató szeretett volna lenni, Nadler Herbert az is lett (az egyik legjobb), épp úgy, mint jóval később a híres vadgazda és vadász dr. Szederjei Ákos. Tehát még a legelismertebb vadászok sem ódzkodtak az állatkertektől. Pedig az ő idejükben az ilyen jellegű intézmények még igencsak súrolták az állatkínzás határát. Az állatok többségét zsebkendőnyi ketrecben tartották, nem beszélve a hiányos állatorvosi tudásról és még számos egyéb problémáról.
Szerencsére azóta nagyot fordult az idő kereke, igaz, nálunk kicsit lassabban és döcögősebben, mint másutt. Csak az ezredforduló táján kezdtek fújdogálni azok az új szellőcskék, melyek aztán megerősödve szinte az összes magyar állatkert megújhodásához vezettek.
Ahol lehetett, hatalmas kifutók és állatházak épültek, s egyre-másra érkeztek az izgalmasabbnál izgalmasabb fajok. Szeged, Budapest és Nyíregyháza nyitotta meg a sort, majd gyors ütemben a többi állatkert is követte őket. Ma a Magyar Állatkertek és Akváriumok Szövetségének 13 tagja van, s mellettük még közel negyven kisebb-nagyobb, jobbára magánkézben lévő állatbemutató (vadaspark, állatkert) is működik az országban.
Ezek után lássuk, hol, milyen, vadászoknak is érdekes állatokat láthat a közönség. Több mint száz esztendeig csupán a budapesti állatkert aprócska kifutóiban éltek elefántok, aztán 1978-ban egy cirkuszból megérkezett Veszprémbe Bébi, a fiatal tehén - a budapestinél is kisebb férőhelyre. A többi állatkert azonban a nagyon csekély büdzsé miatt akkoriban még nem is álmodhatott elefántok tartásáról. Szerencsére ma már nem így van: ázsiai elefántok élnek továbbra is Budapesten, de emellett Veszprémben, Szegeden és Nyíregyházán is lehet találkozni velük. Az első afrikai elefánt 1894-ben érkezett a budapesti állatkertbe. Ő rövid életű volt, ami az akkori tartási körülményeket tekintve nem is csoda. Ezt követően még egyszer felmerült, hogy a híres Afrika-vadász dr. Nagy Endre afrikai állatkertjéből fekete párducokért cserébe érkezik majd Budapestre egy tehén, de ez a terv meghiúsult. Ám nem maradtunk afrikai elefánt nélkül, az első egyedek Nyíregyházára kerültek (ahol szaporodtak is), majd Győrbe érkezett négy példány.
Az első „magyar” orrszarvú a ma már csaknem kipusztult szumátrai fajhoz tartozott, és a 19. század végén érkezett Budapestre. Ezt követően még két keskenyszájú orrszarvúja volt a pesti kertnek; most szélesszájúakat gondoznak. Amit viszont mindenképpen meg kell jegyezni: Budapesten született meg a világ első, mesterséges megtermékenyítéssel fogant kis orrszarvúja! E fajt tartják még Veszprémben, ahol szaporodott is, illetve Nyíregyházán. A ma már a természetben is felettébb megritkult keskenyszájú orrszarvút a vidéki állatkertek közül először Veszprémben láthatta a közönség, évtizedekkel ezelőtt. Zsuzsi egyenesen Afrikából érkezett a Bakonyi városba. Ma már alig néhány állatkertben látható a faj, ezért is különösen jelentős a győri állatkert állománya. Az indiai orrszarvú egyedszáma ellenben mind a természetben, mint pedig az állatkertekben szépen gyarapszik, nálunk Nyíregyházán és Szegeden látható. Az előbbi helyen már többször szaporodott.
A budapesti állatkert száz esztendeig a vízilótenyészetéről volt híres. Bár az állatoknak – különösen télen – nem volt nagy helyük, a Széchenyi-fürdőből érkező gyógyvíz jótékony hatással volt a szaporodásukra. Ma már azért nem tenyésztik Pesten a vízilovakat, mert a szaporulaton nehéz túladni. Mivel terjedelmes, nagy vízmedencével ellátott állatház szükséges számukra, e vastagbőrűekre már nincs igény. Vízilovat a hazai közönség Budapesten, Debrecenben és Pécsett láthat.
Ezek után térjünk rá a tülkösszarvúakra. Fokföldi kafferbivalyt ma már egyetlen állatkertünkben sem tartanak. Félszáz esztendeje még Budapesten élt egy pár, amelyek szaporodtak is. Hozzáteszem – ki tudja miért? – ez a nagy testű, látványos faj Európa-szerte ritkaság. Helyette a kisebb vörös bivalyt tartják, amelyet hazánkban Budapesten és Győrben gondoznak.
Sokáig a leggyakoribb állatkerti antilopok közé tartozott az érdekes fizimiskájú, fogságban könnyen tenyészthető nilgau antilop. E faj mára csaknem teljesen eltűnt a hazai gyűjteményekből, napjainkban tudomásom szerint csak a Kisfaludi magánállatkertben látható. Annál több helyen mutatják be a csavart szarvú indiai antilopot. Remekül szaporodik, legnagyobb állományai Veszprémben és Győrben élnek, mindkét helyen axis vagy más néven pettyes szarvasokkal közös kifutóban mutatják be őket. Évtizedekkel ezelőtt a nagy testű jávorantilop volt a leggyakoribb antilopfaj állatkertjeinkben. A vidéki bemutatók első egyedei a budapesti kiváló tenyészetéből származtak. Sajnos nem ügyeltek a vérfrissítésre, így a beltenyésztés következtében egy idő után sok rendellenes szarvállású, csökött szarvú egyed született. A jávorantilopok tartását később megszüntette fővárosunk állatkertje, s lassan a többi állatkertből is eltünedezett a faj. Ma Debrecenben, Nyíregyházán, Győrben és Balatonedericsen tartják. A csavart szarvú, eredetileg sivataglakó addax antilop hazánkban először a győri állatkertben volt látható, oda érkezett egy pár még a nyolcvanas évek elején. Sokáig voltak az állatkert lakói, de nem szaporodtak. Később Budapestre érkezett egy trió, nekik több borjuk is volt. Ma Nyíregyházán és Kecskeméten gyönyörködhetünk a fajban. A budapesti állatkert legnagyobb ritkasága a mhorr gazella, amely a természetből, Észak-Afrikából már kipusztult, és csupán egy kis állománya él állatkertekben és tenyésztelepeken. Budapesten az idén is született egy borjú, s azt is érdemes elmondani, hogy itt élt a világ legidősebb mhorr gazellája. E faj a természetben 10-12 évig él, ám az Evita nevű nőstényt két évtizedig láthatták az érdeklődők.
A budapesti állatkert Szavanna-kifutójában a mhorr gazellák mellett zsiráfok, nyala antilopok és víziantilopok tanyáznak. Egyik régebbi írásomban már szót ejtettem a „licsiről”, avagy hivatalos nevén a zambézi mocsáriantilopról. A fajt elsőként Nyíregyházán láthatta a közönség, innen került egy pár Kecskemétre. Ma már Veszprémben is látható egy kisebb csapat. Annak, hogy ez a dekoratív, voltaképpen nem igényes, jól tartható faj miért látható kevés állatkertben, talán az a magyarázata, hogy a bakok felettébb kötekedő természetűek, így más fajokkal együtt, társas kifutóban nem igazán tarthatók. Ezért nem él bak a veszprémi állatkert pompás Szavanna-kifutójában sem. S ha már Veszprémnél tartunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy a látogatók hazánkban csak itt láthatnak impalákat. Az impala ugyanis a legnehezebben tartható antilopok közé tartozik, így annak ellenére, hogy a természetben, Afrikában még felettébb gyakori, állatkertekben alig-alig látható.
Szitatungából az első példányok Nyíregyházára érkeztek, majd egy szépen szaporodó csapat helyet kapott a győri állatkert Afrika-kifutójában is. A kisfaludi magánállatkertben szintén láthatók szitatungák.
A nagy kudu elejtése sok Nimród álma, így nem csoda, hogy a Nyíregyházi Állatpark Afrika-panorámájának ez a nagy testű, csavartszarvú antilopja az egyik legnagyobb látványosság. Bár Dél-Afrikában vadászati célra nagy számban tenyésztik, Európa állatkertjeiben mégis ritkán látható.
A nyársas antilop hosszú, egyenes szarva igazán kívánatos trófea. Maga az állat is roppant dekoratív, ezért a Nyíregyházi Állatparkban érdemes felkeresni a kifutóját. A kardszarvú antilop a debreceni állatkert ritkasága. Széchenyi Zsigmond vadászott rá, s így írt róla Trófeáim bemutatkoznak című könyvében: „Igen kevés vadász ismeri, trófeák közt csak elvétve szerepel. Egyike ama »fehér hollóknak«, melyeknek a kézre kerítése csaknem háromhavi sivatagi expedíciómba került.” S még azt is hozzátette: „...alig lehet megkülönböztetni a bikát a tehéntől. Távolról nézve teljesen egyformák.” Nos, állítását ma már bárki leellenőrizheti a Nagyerdőben! A kardszarvú antilop egyébként mára csaknem kipusztult a természetből, az állatkerti tenyészetekből származó egyedeket próbálják visszatelepíteni eredeti élőhelyükre, Tunéziába. Ennek ellenére kihalásától mégsem kell tartanunk, lévén magán kollekciókban mintegy 4000 egyedét tartják az Egyesült Arab Emirátusban, s mintegy 2000 példánya él Texasban, ahova vadászati célból telepítették be.
A lóantilopok szablya szerű szarvukkal és különleges testfelépítésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Afrikában két fajuk él, a hazai állatkertekben mindkettő megtalálható. A fakó lóantilop Szegeden és Győrben látható – ez utóbbiban épp néhány hetes az ott született borjú –, a fekete lóantilop pedig Nyíregyháza és Győr lakója.
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy Magyarországon, illetve Európa legtöbb állatkertjében miért nem gondoznak nagyobb számban Afrikai gazellákat? Évtizedekkel ezelőtt a budapesti állatkertnek szépen szaporodó állománya volt dorcas gazellákból, de ez a faj azóta nagy állatkerti ritkaság lett, már szinte sehol sem tartják. A gazellák legtöbb faja roppant nehezen tartható fogságban; érzékenyek, könnyen stresszelődnek és tágas, zavarásmentes kifutót igényelnek.
Az ázsiai gazellák tartása sem sokkal egyszerűbb, de azért kontinensünk néhány állatkertjében találkozhatunk golyvás gazellákkal. Ezen állatkertek közé tartozik a Szegedi Vadaspark is, amely már közel egy évtizede bemutatja a fajt. A golyvás gazellák hímjei nemritkán agresszívek, ezért hegyes szarvuk végére műanyag „tompítót” tesznek.
Az érdekes, hazai állatkertekben is látható fajok ismertetését még sokáig folytathatnám, hiszen cikkemben szó sem esett például a szarvasfélékről, vadjuh és vadkecske fajokról, vagy éppen a ragadozókról. Talán majd legközelebb!