Széchenyi Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, ezúttal lapunk júliusi számából idézzük vissza az alábbi cikket, amely A vadászathoz kapcsolódó emlékhelyek nyomában című sorozat VII. részeként jelent meg.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy is magyarázzam
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, részlet
Széchenyi Zsigmond nevét nem csupán lapunk olvasóinak nem kell bemutatni. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja világutazóként és íróként ismert határon innen és túl is. Születésének 125. évfordulója jegyében vadászújságunk emlékévet hirdetett, és a cikkek, programok és pályázatok tekintetében is visszatérően foglalkozik a közismert világvadász életével. Így az emlékhelyeket felsorakoztató rovatunkban ezúttal képletesen Széchenyi Zsigmond „utolsó otthonába” látogatunk. De milyen út vezetett odáig?
Széchenyi gyermekkorát Sárpentelén töltötte, a család birtokán. Felmenői hátterének köszönhetően fiatal felnőttként a Balaton déli partján, Kőröshegyen volt először saját kastélya, innen költözött a fővárosba. Rövid ideig a VIII. kerületben, a Szentkirályi utca 32/b szám alatt lakott.
Első házasságkötését követően megfelelő lakhatást kellett keresniük, mert ez a bérelt legénylakás szűknek bizonyult a házaspárnak, és a gróf gyarapodó gyűjteményének is. Találtak egy villát az Istenhegyi úton, amelyet a felesége családjának köszönhető anyagi segítséggel alaposan átépíttettek, a vadász több mint 1300 darabból álló páratlan trófeagyűjteményének is teret adva. A második világháborús készülődés miatt – a Londonban született fiukkal – édesanyja csak rövid időre maradt a XII. kerületi kúriában. A megromlott házasság, valamint a Magyarország és Anglia közötti ellentét a váláshoz vezetett.
Stella Crowther Angliába költözése után, de még az ostrom előtt Széchenyi Zsigmond leköltözött apja házába, az Úri utca 52. szám alatti önálló lakásba. A villát pedig kiadta a semleges Spanyolország nagykövetségének, így akarta biztosítani annak sérthetetlenségét, de a háború azonban ezt a házat sem kímélte. Egy gyújtóbomba porig égette az épületet, odaveszett a páratlan értékű trófeagyűjtemény is. Csodával határos módon a szakkönyvtára túlélte a háborús pusztítást.
1945 márciusában Széchenyit a szovjetek elhurcolták, egy hétig a Tisza Kálmán téren, majd kilenc napig Csömör községben egy lágerben raboskodott. Az elkövetkezendő éveit arisztokrata származása tovább nehezítette. Ugyan még kapott munkát, 1947-től vadászati felügyelőként az Országos Erdészeti Központban, majd szakmúzeológusként a Mezőgazdasági Múzeumban, de 1951-ben, szülei budavári lakásában őt is utolérte a kitelepítés. Először Tiszapolgárra került, egy tyúkólba – megérkezésekor még a tyúkok is benne voltak – olvasható bejegyzéseiben. Öt hónap után másik kényszerlakhelyre kellett költöznie – ismerősei befogadó nyilatkozatával – Balatongyörökre. 1952-ben a rendőrség Keszthelyre hurcolta, majd Veszprémbe, december elején a budapesti toloncházba. Következő év áprilisában két hónapra átvitték a sopronkőhidai fegyházba, majd visszakerült a toloncházba, ahonnan júniusban szabadult. Vissza kellett költöznie Balatongyörökre, 1959 tavaszáig ott élt.
Ezekben az években, a keszthelyi Helikon Könyvtárban, kollégaként ismerte meg második feleségét, Hertelendy Margitot, Mangit. 1959-ben összeházasodtak, Keszthelyről felköltöztek Budapestre, és először a Jókai utcában, a Nyugati pályaudvarral szemben kaptak lakást, ahol 5 évet töltöttek. Ennek minőségét össze sem lehetett hasonlítani a korábbi villáéval, de még Széchenyi utolsó, Tóth Lőrinc utcai első emeleti lakásának komfortjával sem.
Így „elérkeztünk” a Logodi utcába, amely nem csak a Széchenyi házaspár kapcsán említésre méltó. Babits Mihály 1939-ben vásárolta meg itt a 31. számú ház első emeleti lakását, Márai Sándor a Mikó utca és a Logodi utca sarkán lakott, a 25-ös számú házban élt Varga Ottó történetíró, az 51-esben pedig Fülep Lajos művészettörténész, a 85-ös házban bérelt szobát Bauer Ervin orvos biológus, Kaffka Margit férje, Kosztolányi Dezső pedig 1916-ban költözött az 1-es, az alagút közvetlen szomszédságában lévő házba, melyet versbe is foglalt, de Juhász Gyula neve is kötődik az utcához.
2022 októberében mutatták be a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum névadóját bemutató – újrarendezett és bővített – kiállítást, amely tárlatban immár számtalan személyes tárgy megtekinthető a pár utolsó otthonából. Széchenyi Zsigmond dolgozószobájában trófeák, utazóládák, festmények, a gróf életét feldolgozó dokumentumfilm, útjairól készült fényképalbumok, XX. század eleji vadászírók könyveinek régi kiadásai, útikönyvek, szakkönyvek mutatják be, elevenítik meg a múlt század elején élő vadász életkörülményeit és kultúráját, olyan érzést keltve, mintha a házaspár, éppen csak kilépett volna a lakásból. A berendezést, „naprakész” dolgozószobát még érdekesebbé teszi a tény, hogy Széchenyi Zsigmond soha nem élt a Logodi utcában…
Megjelent a Nimród Vadászújság 2023. évi júliusi lapszámában.
