Tavaly adtuk közre lapunk internetes oldalán az alábbi beszámolót, amely az erdei szalonka monitoring programjában résztvevő magyar vadászok találkozójáról szólt. Most, hogy újra itt a tavaszi húzás ideje, idézzük fel az elmúlt év rendezvényét.
Tizedik alkalommal találkoztak azok a hálás vadászok, akik az Országos Erdei Szalonka Monitoring Programnak köszönhetően, mintavételezés céljából gyakorolhatják még azt a szenvedélyt, amit szalonkavarázsként szoktak emlegetni.
2023. május 21-én, az erdei szalonka monitoring program tavaszi mintavételezési időszakát követően került sor a X. Szalonka Szemináriumra. A helyszín évek óta változatlan, megint Esztergomban a Prímás Pince Étteremben gyűltek össze a szalonka szerelmesei. Viszont több változás is történt a programban a korábbi alkalmakhoz képest.
Mielőtt az idei Szalonka Szeminárium ismertetésébe kezdenénk, néhány mondatban érdemes felidézni, hogy kik kezdeményezték, milyen céllal és szellemiségben tartották meg immár tizedik alkalommal. Anda Bálintra és a baráti, vadásztársi körére jellemző, hogy tisztelik a hagyományos magyar vadászati kultúrát, igyekeznek az ebből eredő szemléletet és szakmai irányvonalat megőrizni a modern kor technikai vívmányai között. Ezért nem csoda, hogy a szalonkavarázs bűvölete mindegyikőjüket rabul ejtette. Ahogy Anda Bálint sokszor megfogalmazza az élményt: a szalonkavarázs élvezetét még nem fertőzte meg a technika fejlődése, ezért pont úgy állunk ott a standon, mint ahogy apáink és nagyapáink tették 50-100 évvel ezelőtt. Mindezt viszont jelenleg csak az Országos Erdei Szalonka Monitoring Program keretében tehetik meg, amihez nem csak az élmény miatt csatlakoztak, hanem az a tudat is örömmel tölti el őket, hogy ezzel a tudományos kutatásokat is támogatják. Részben ezzel a céllal hozták létre a Szalonka Szemináriumot, hogy a monitoringban résztvevő vadászok szakmai előadások keretében értesüljenek arról, hogy a szakértők mit tártak fel eddig az erdei szalonkáról, illetve milyen irányokban kutatnak a továbbiakban. Természetesen a program céljai közé tartozik a vadászbajtársiasság, az összetartás, a közösség élménye is, amely szintén szerves része a hagyományainknak, vadászati kultúránknak. Ez a kör 2017-ben a csolnoki Gete Vadásztársaságba szerveződött, ahol szintén folyamatosan bizonyítják, hogy a hagyományok és a vadászetika tisztelete és a fejlődés jól megférnek egymással, általuk komoly vadászati és vadgazdálkodási sikereket lehet elérni.
Visszatérve az idei rendezvényre és a változásokra, egyrészt eddig jellemzően ősszel szervezték a szakmai fórumot, de most úgy döntöttek a kezdeményezők, hogy friss élményekkel feltöltődve találkozzanak azok a vadászok, akik a mintavételezés mellett szeretnék a „titokzatos” szalonka kapcsán elérhető legújabb szakmai tartalmakat személyes előadás keretében meghallgatni, illetve az élményeiket megbeszélni egymással.
A másik, rendkívül örömteli változás, hogy a fórum programja képzőművészeti elemmel bővült, amely a közismert és méltán népszerű Boros Zoltán festőművész kiállításával és előadásával nyitotta meg az új programelemet. A művészt és alkotásait nem kell különösebben bemutatni, hiszen kiállításai és publikációi mellett szinte minden hazai vadász otthonában megtalálhatóak valamilyen formában a művei. Egyrészt sokan vásárolnak tőle, valamint vadászati díjak és kiadványok hordozzák a munkáit, illetve a Nimród Vadászújság is büszkélkedhet az illusztrációival.
A harmadik változás pedig az volt, hogy idén nyitott a Szalonka Szeminárium a vadászok szélesebb közössége felé, így megduplázták az eddig megszokott résztvevői létszámot, az ország távoli pontjairól is jöttek érdeklődők a rendezvényre. Míg a korábbi években a 40-50 fős törzsközönséghez érkezett néhány új látogató, most a közel 100 résztvevő fele volt csak visszatérő vendég, akikhez nagy számban csatlakoztak az ’elsőbálozók’. A hazai vadászközélet számos ismert személyisége volt kíváncsi a rendezvényre, illetve eljött Erős Gábor, a Komárom-Esztergom 2-es számú választókörzetének országgyűlési képviselője is, mert fontosnak tartotta a program tudományos szakmai jellegét, valamint a magyar vadászati kultúra ápolásával a hagyományőrző jellegét.
A gyülekező után Boros Zoltán természetfestő – elsősorban – szalonkás témájú műveinek kiállítását Anda Bálint, a Szalonka Szeminárium kuratóriumának elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy Boros Zoltán mindannyiunk ismerőse, hiszen már évtizedek óta a különböző vadászirodalmakhoz készített illusztrációin keresztül szinte minden vadász szívébe és tudatalattijába belopta magát. Ezután a művész honlapján olvasott gondolatfoszlányt idézte: „jólesik, ahogy a ceruza érinti a papírt”. Anda Bálint szerint ez a gondolat kifejezi azt a tiszteletet és odafigyelést, amivel Boros viszonyul a művészethez és annak tárgyához. A művész életútjának és munkásságának rövid bemutatása után rátért a saját, személyes élményére is vele kapcsolatban, elmesélte, hogy Boros Zoltán hogyan lepte meg őt élete első érett gímbikájának képével az elejtés előtti pillanatot ábrázolva. Ez kép, számos más Boros alkotással együtt most is az otthonát díszíti, minden nap feleleveníti benne az átélt élményt.
Boros Zoltán is szót kapott, és az általános iskola alsó tagozatában készült rajzának bemutatásával kezdte a képzőművészi pályaívének ismertetését. Mint elmondta, az első kiállítása 1996-ban volt, a következő évben pedig vadászvizsgát tett, így több mint negyedszázada gyakorló vadász is. Ezek után rátért a rá jellemző képzőművészeti technikák: a ceruzarajzok, akvarellek és olajfestmények ismertetésére, amelyek az életében kronologikus sorrendben is így követték egymást. Hozzátette, hogy szerinte ő grafikában erősebb, mint a festészetben, így minden technikában a grafikai elemek köszönnek vissza a műveiben. A szalonkára rátérve elmondta, hogy az azt ábrázoló képeinek 90 százalékában eredeti helyszínt mutat be, ahol személyesen jelen volt, és várta a madarat, de azt is hozzátette, hogy majdnem ekkora százalékban ezeken a helyszíneken valójában nem látott szalonkát. Csak várta. A jelenlévők pontosan értették, hogy mitől nehéz a szalonkáról akcióképet készíteni úgy, hogy saját megélt tapasztalatot ábrázol a művész, hiszen az a bizonyos várakozás a rohamosan fogyatkozó fényben mindenkinek meghatározó élménye, és ha végül sikerül a találkozás, akkor sem lehet ideális modellnek jellemezni a néhány pillanatra a derengő égbolton átvillanó szalonkát.
Az újítások után, immár a hagyományok részeként a fő atrakció most is a szakmai előadás volt, amelyet idén dr. Schally Gergely, a MATE kutatója tartotta a Szalonka élőhelyi vizsgálata címmel. A szalonkaszerelmes résztvevők betekintést nyerhettek abba az áldozatos munkába, amely igyekszik a nem véletlenül „titokzatos” jelzővel illetett madárról minél többet kideríteni. Az előadó szakember úgy fogalmazott, hogy a szalonka kutatása olyan, mint egy végtelen darabból álló puzzle egy-egy kis darabjának a helyére illesztése, amivel minidig egy kicsit többet látunk az összképből. A tudomány eddig megválaszolatlan kérdései közé tartozik az is, amely az előadása tárgyát jelentette, hogy a szalonka hogyan választja ki egy látszólag azonos adottságú területen belül azokat részeket, amelyek a számára a legtöbb táplálékot nyújtják. A közönség szalonka iránti vonzalmát mutatja, hogy az előadás végén, a szokásos „Van-e kérdése valakinek?” felvetésre nem az történt, mint sok esetben, hogy némi csendet követően ez jelenti az előadás végét, hanem érkeztek a kérdések, illetve volt, amelyik kapcsán élénk beszélgetés alakult ki.
Szintén hagyományos elem volt a Szalonka Szeminárium kuratóriuma által megítélt szakmai díj, amelyet idén Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara szakmai igazgatója vehetett át a szalonka monitoring program létrehozásért és megvalósításáért végzett tevékenysége okán. A díjazott méltatásából kiderült, hogy mindaz, amit tett és tesz az ügy érdekében, bőven túlmutat azon a mértéken és hozzáálláson, ami a munkaköréből eredően elvárható lenne. Mint kiderült, mind a programban résztvevő vadászok, mind pedig a tudományos kutatások szakemberei sokat köszönhetnek annak, hogy Kovács Gábor szívügyének tekinti az erdei szalonka kutatásának és vadászati kulturális értékként való megőrzésének ügyét.
A rendezvény idején végig különleges ételeket és italokat szolgáltak fel a résztvevőknek, amelyek elkészítéséről a Prímás Pince Étterem főszakácsa számolt be egy vicces és érdekes előadás keretében.
Természetesen erre a programra is jellemző volt, mint sok más hasonló eseményre, hogy a szünetekben zajló beszélgetések legalább annyira izgalmas témákat feszegettek, mint az előadások. A saját élmények mellett felidéződtek idős, sokat tapasztalt vadásztársakról szóló anekdoták is.
