Közeleg az őzbak vadászati idényének kezdete, egyebek mellett erről is beszélt a Nimród Vadászújságnak Rigó Ferenc, a Bács-Kiskun vármegyei homokmégyi Dózsa Vadásztársaság elnöke.
A 12 000 hektáros, 40 százalékos erdősültséggel bíró, jó vízellátottságú vadászterületen 3 nagyvadfaj található meg: a gímszarvas, az őz és a vaddisznó, mellettük jelen van a mezei nyúl és a fácán, valamint a társaság próbálkozik a fogoly visszatelepítésével is.
A vegyesvadas terület jó minőségű őzállománnyal rendelkezik, ám a bevétel legjava a gímszarvas értékesítéséből származik. Éves hasznosítása 95 egyed, – 25 tehén és 40 borjú mellett 30 bika, melyből 18 fiatal, 8 középkorú és 4 az öreg korosztályba tartozik.
Vaddisznóból 300 egyedet terveznek elejteni. Igyekeznek kedvezni a vadkárelhárításban részt vállaló tagoknak, így a kompetenciarészt felemelték, mert – ahogy mondja az elnök – nagyon drága most vadásznak lenni és valahogyan kompenzálni szükséges az aktivitást. A mezőgazdasági területek aránya magas, ezért meggyűlik a társaság baja a vadkárral, melyet többek között az intenzív vadászattal is igyekeznek mérsékelni. A legtöbb kárt a gímszarvas és a vaddisznó okozza a kukorica és a napraforgó vetésekben. A társaság jelenleg 62 taggal rendelkezik és közülük csak 12–13 fő vadászik aktívan nagyvadra, így a taglétszámot 9 új taggal bővítik.
Az őzre rátérve a szakember elmondja, hogy meglehetősen jó állománnyal rendelkeznek és az ebből származó árbevétel nem elhanyagolható. Megfogalmazása szerint annyi jövedelem van belőle, ami fedezi a társaság működési költségeit – a bért, a járulékokat, a rezsit –, amíg a gímszarvas értékesítéséből származó első számlákat ki nem állítják. Az őzállomány becsült nagysága 550–600 egyed, melyből 110–120 őzet – köztük 40 bakot – hoznak terítékre. A terítékre került agancsosokból 20 fiatal, 14 középkorú és 6 az idős korosztályba tartozik. A trófeák átlagtömege 350–380 gramm körüli és évente egy-egy 450–500 grammos egyed is esik. Az ivararány 1:1, az elnök elmondása szerint ez bevált, nem is akarnak változtatni rajta. A bakokat kímélik, nem kapkodják el az elejtést, amennyiben lehetőség van rá, hagyják megöregedni az agancsosokat, e tekintetben pedig a szakmai megfontolások találkoznak vendégeik igényeivel. Az őzbak vadászatára a cserkelés jellemző, ezért szép, hangulatos vadászatokra számíthatnak a vendégek.
A vendégkör vonatkozásában elmondható, hogy őzbakra legnagyobb részt évek óta visszajáró magyar vendégek érkeznek, de számos olasz és német vendégvadászuk is van. Leginkább a nagy, illetve a rendellenes trófeát viselő bakokat keresik, illetve a visszarakott, öreg példányokra mutatkozik igény. A vendégek nagy százaléka az idény elején szeretné elejteni a bakját, ennek megfelelően az agancsosok 70 %-a az idénykezdés első hónapjában terítékre kerül.
Azok a tagok, akik részt vállalnak a vadkárelhárításban, 250 gramm trófeatömegig ejthetnek el őzbakot. A társaság területe 3 részre van felosztva, ezeken egy-egy ún. „vadászbrigád” működik, brigádonként kb. 3-4 bak ejthető. A bakokat a brigádok tagjai osztják ki maguk között.
Az elnök bízik a sikeres idényben az eddig látottak alapján.
